- Nincs krémsajt – raktároztam el, mint komoly infót.

- Biancának nincs - szögezte le Emme, nehogy neki ne jusson. Elle rosszallóan nézett rá ezért a falánkságért. – Nincs krémsajt.

- Írjátok fel előre, miket akartok, és meglesz – álltam fel.

Elle kettéharapott egy uborkacsíkot, majd megrázta csigákba szedett haját.

- Az sajna nem megy. Honnan tudjam, aznap épp mi lesz kedvünkre való?

Szívatni akart. Tudta, hogy Maryvel vagy egy másik alkalmazottal csináltatnám a munka nagy részét. Sok mindent elviseltem volna a meccs előtt és alatt, de azt nem, hogy Elle magában azon viduljon röpis meze felhúzása közben, hogy én miért nem szaladgálok.

Behajoltam, közel hozzá. Gyengéd voltam.

- Gondolkozz, Elle, erőltesd meg az agyad, és ébredés után csörögj rám, mi menne le a torkodon meccs előtt – búgtam a fülébe. – Ha mégse sikerül, nem gond. Rám számíthatsz. Én megetetlek.

Georgine megköszörülte a torkát, mielőtt elkezdtem volna ecsetelni, hogyan és mivel, mire elhúzódtam Elle-től, és cuccomat fogva visszamentem Belláékhoz. Olyan izgatottak voltak a spagettis után, hogy kértek maguknak fagyit, már a végén tartottak.

- Felhúztak? – vigyorgott Rea. – Reggel óta meg se állsz.

Visszaültem Bella és Sarah közé.

- Bill elszólta magát, van valami gubanc, már arra melegítek – doboltam lábammal, majd amikor Sarah felajánlotta második gombóc fagyiját, elfogadtam.

A lányok egész jól szórakoztak jeleneteimen, és nem kérdezősködtek olyan megszállottan, mint tették volna Aprilék azt fordított helyzetben, hagytak enni. Amíg meg nem láttam Jake-et, ez rendben is volt. Enyhén meglepett, hogy frissen mosott hajjal, citromos süteménnyel maga előtt ült Bella másik oldalán.

- Mi ez? – kérdeztem rá, ha már itt volt. – Délelőtt még Destinnel voltál.

- Nincs gáz vele – legyintett Jake nagy vagányan.

- Akkor?

- Mi akkor?

- Mi a frászért üldögélsz itt?

Úgy tett, mintha nem értené, mi bajom.

- Miért a harag?

- Hogy miért? – kérdeztem vissza, majd belenyomtam villám a következő, ezúttal a Demi kínálta gombócba. – Hülyéskedsz?

Bella nehezen tudta palástolni mosolyát, ami gyanússá tette. Kinyújtott lábbal néztem végig asztaltársaimon.

- Lepaktáltatok vele?

- Ő velünk – szólalt meg végre Bella. – Nem tehetek róla, annyira nevettünk, hogy nem tudtuk komolyan elzavarni, aztán mondott dolgokat, amiken még jobban nevettünk. Megszerettük. Még a haját is segítettük rendbe tenni.

- Jó, ti most szórakoztok velem. Megmostátok a haját?

- Egyél – passzolta nekem Bella Jake sütijét.

Villámló szemmel néztem rájuk.

- Istenem, úgy csinálsz, mintha a fenekét töröltük volna ki - emelte égnek szemét Sarah. – Megvoltak a lehetőségeink, oké? A) Elmegy a fenébe, és nem marad informátorunk B) Befogadjuk, és mindenfélét megtudunk a másik félről, ami a kilépésetek miatt titokban maradna. Ez utóbbi neked is hasznodra válna.

- C) – egészítettem ki. – Megjövök, és mindenkinek szétrúgom a seggét, amiért szóba álltok egy ilyennel.

- Miért, milyen? – kérdezte komolyan Bella. – Nézz rá, mitől jobb nála egy Milo Spenks?

- Milo talán jobban csókol? – dőlt előrébb Sarah.

- Ami azt illeti, igen. – Jake arca összerándult, de nem törődtem vele. Per pillanat a hólyagját is szívesen megtapostam volna. – Egyszerűen nem bírom felfogni, miért gondoljátok, hogy meg lehet benne bízni, mikor Destin barátja!

- Ó, őt már rég elárulta!

- Rendkívül biztató.

- Őszintén, miért problémázol ezen? Nekünk úgyse mondasz el semmit – vett be a szájába Demi egy ostyát, amitől oldalt kidudorodott arca. – Miért ne maradhatna?

További vita nélkül vágtam be a sütit, majd felálltam az asztaltól, és távoztam. Bella csatlakozott.

- Tudom, hogy nem szimpatizálsz vele, de ha három évig Elle-t elviselted…

- Három évig hülye voltam. Megmostad a haját?

- A WC papírt tépkedtem, amivel leszedte magáról a cuccot.

Némán meredtem rá, mire ugyanolyan arckifejezéssel nézett vissza rám. Fejcsóválva sétáltam ki a folyosóra.

- Nem olyan rossz srác – szűrte le a lényeget, amire távollétem közel tíz perce alatt derített fényt. – Az se zavar, hogy a változatosság kedvéért valakinek tényleg tetszem.

- Pont most? Pont ő? – rökönyödtem meg.

- Tehetek én róla?

Nem, gondoltam magamban. De talán Destin.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.