|
Lelki társak, rokonlelkek
natty 2010.07.16. 12:21
A hétköznapokban sokszor hallhatjuk, hogy valaki azt mondja, megtalálta a lelki társát, vagy rokonlelkek találkoznak, valójában mit fed le ez a két fogalom? Egy biztos, az élet szebbnek tűnik, amikor az embernek ilyen különleges kapcsolatai vannak.
Lelki társak – lelkünk lélek barátai
A gyakrabban használt fogalom minden bizonnyal a lelki társak, hányszor halljuk, a szerelmesek milyen gyakran mondják, hogy megtalálták a lelki társukat! Mégsem csak a szerelemre gondolhatunk, hanem minden olyan emberre, aki mélyen megért, szeret és becsül minket, aki nem akar mindenképp változtatni rajtunk, aki érzi, mit miért teszünk, mire gondolunk. Ha valaki a lelki társunk, az óriási élmény, ahányszor találkozunk vele, úgy érezzük, mintha ő a lelkünk mélyéig ismerne minket, és igen: a lelkünket szeretné. Melengető egy érzés.
Lelki társból úgy gondolom, nincs olyan sok, mint ahány rokonlélekből van, egyszerűen olyan mértékben össze kell kapcsolódnia két léleknek mellőzve a felszínes, társadalom diktálta gondolkodást, hogy nem sokan képesek rá. Mondhatnánk, hogy az anya lélektársa gyermeke, de ez általános nem igaz, az anya ismerheti fia, lánya minden gondolatát, rezdülését, szeretheti feltétlenül, attól, ha ez nincs meg kölcsönösen, nem beszélhetünk lelki társakról. Ezért nem mondhatja a tinilány a világsztárra, hogy a férfi az ő lelki társa, a világsztár nagy valószínűséggel nem gondolja ezt róla.
Szerintem nem kell tudatosan keresni a lelki társat ahhoz, hogy rátaláljunk, egyszerre találjuk meg egymást, és lehet, nem mondjuk ki, hogy ő az, mindketten tudni fogjuk. Sokáig én nem fogtam fel, hogy ki az, aki a lelki társam, pedig egészen ovis korom óta megvan… mindössze annyit tudtam, hogy nagyon jól érzem magam a közelében, nagyon szeretem, hosszú évek kihagyása után első alkalommal úgy tudok vele beszélni, mint imádott édestestvéremmel, meghallgat, megért és szeret. Ehhez még megjegyezném, nem hiába mondják, hogy a legerősebb, legidőtállóbb barátságok az óvodában és a kisiskolában születnek – ahol igazi lényünket mutatjuk, nem alakoskodunk és bízunk annyira az emberekben (jóságukban, értékükben), ahogy valószínűleg máskor sosem fogunk.
Lehet, kedves olvasó, ebben a pillanatban döbbensz rá, hogy egy ismerősöd a lelki társad, ha nem így van, akkor se szomorkodj, ez a bensőséges kapcsolat bármikor létrejöhet, csupán meg kell találnod a legmegfelelőbb személyt, aztán nyitottnak lenni rá. Kicsit úgy hangzik, mintha szerelmi útmutatást adtam volna, valóban, a szerelmet és a lelki társat helye közel hasonlóképpen lehet megtalálni, az élmény is nagyban hasonlít. Ezért jelent akkora löketet, ha a szerelmed a lelki társad, hihetetlen erővel fonódhat össze lelketek – sablonos kifejezés, mégis, milyen szemléletes! – mindenkinek kívánom, hogy találja meg a lelki társá(i)t.
Rokonlelkek – lelkünk tükröződései
Gondolom, legtöbbünkkel volt már úgy, hogy beszéltünk valakivel, és egyszer csak észbe kaptunk: egek, olyan hasonló hozzám! Nos, igen, a rokonlelkek mibenléte ebben rejlik: hasonlítanak hozzánk, ikerlelkeink, lélekpárjaink… a lényeg, hogy valamilyen szempontból mintha magunkat látnánk bennük. Hatalmasat tud dobni az ember önbecsülésén, magabiztosságán, énképén és optimizmusán, ha van egy vagy több rokonlelke, főleg azért, mert érezzük, nem vagyunk egyedül a nagyvilágban, van valaki, aki (eléggé) olyan, mint mi. Lehet, hogy utána kiderülnek dolgok („Á, mégsem…”), de azért általában rájövünk, hogy sok-sok közös vonásunk van az illetővel. Közös érdeklődés, közös elvek, közös álmok – mindig összekovácsolják az embereket.
A rokonlelkek tulajdonképpen nem törvényszerű, hogy kedveljék egymást, ám – a pszichológia is kimutatta – a hasonló vonzza a hasonlót, mi több szereti, így nagy erőfeszítésünkbe kerül megutálni rokonlelkeinket. Igen kellemes rokonlelket találni szerintem minden ember felvidul ettől, megóv minket attól, amitől szíve mélyén minden emberi lény retteg: a magánytól.
A rokonlelkekből sokkal több van, mint lelki társakból, hiszen utóbbiaknak hosszú folyamat alatt kell úgy idomulniuk, hogy teljes szívükkel szeressék, megértsék a másikat és legyen kedvük összekapcsolódva maradni, a rokonlelkek viszont természetüktől fogva olyanok, amilyenek, nem kell változniuk ahhoz, hogy rokonlelkek lehessenek. Úgy gondolom, ez egy remek téma, amit még sokáig lehetne boncolgatni, kezdve attól, hogy hogyan születnek a lelki társak, honnan ismerjük fel rokonlelkeinket, ehelyett egy jó tanáccsal zárnék:
Kedves olvasó, ha sikerült olyan szerelmet találnod, aki rokonlélek veled és egyben a lelki társad, hát akkor óriási mázlid van, tartsd meg. :)
| |