1. pályamű – WildWorld: Könny a márványon

15/20 pont

Alcímadás – 1/2 pont

Tetszett is meg nem is a cím, amit adtál. Önmagában szép csengésű, kellően hangsúlyos, viszont egy sor írásra – balladára – ráillik, ezért nem találtam elég jónak. Hogyha jobban kiemelted volna a novellában, lett volna egy olyan jelenet, ami akár erre épül vagy csak fokozottabban említed, akkor megállhatta volna a helyét, így viszont, hogyha kérdezné valaki, hogy melyik műre illene rá ez a cím, nem biztos, hogy ezt mondanám.

Illeszkedés – 3/4 pont

Nagyon szépen illeszkedik a balladához a novella, mindent pontosan betartottál, az egész nagyon korhű. A beszéd gyönyörű, a kezdő párbeszéd a kedvencem, mert annak ellenére, hogy a szórend kicsavart, az ember tudja, hogy régen így beszéltek. Sok szép szót használsz (csalatkozott, jóasszony), a kifejezéseid helyénvalóak. A szereplőket nem ferdítetted el, főleg az anya és a húg karaktere tetszett, el tudtam képzelni, hogy valóban így viselkednének, és figyeltél arra is, hogy kétszer mondják Abigélnek, hogy ő a gyilkos. Az egyetlen gondom Abigél karakterével van. Felépítetted úgy, ahogy kell, de róla el se tudom képzelni, hogy akár egy tébolyult pillanatban odaadhatta a férfinak a tőrt. Azt el tudom képzelni, hogy évődött, de ahhoz, hogy ilyet tegyen, ez kevés volt.

Kiegészítés - 3/4 pont

A kiegészítés néhol jól ment, néhol kevésbé, de összességében mondhatjuk, hogy ügyes voltál, olyan apróságokat szúrtál be nekünk, amik hitelesebbé, színesebbé tették az írást, ilyen például Matyi, aki rátalált Bárczi fiára, az, hogy hogyan jut el az emberekhez a hír, és mi minden folyik a kastélyban. Az általa teremtett új karakterek élnek: ilyen az iszákos plébános, a tanító úr. A többiek is rendben vannak, jól szolgálják a hangulatot. A plébános monológja a kedvenc részem, tökéletesre sikerült. Az szintén tetszik, hogy az emberek a tetemrehívásra, mint sötét, középkori módszerre tekintenek, ez nem szerepelt a balladában, de nagyon is elképzelhető. Az viszont, hogy a gróf mondja neki, hogy senki se fogja bántani, számomra kétséges, az az ember, aki majd’ beleőrült fia elvesztésébe, és ész nélkül hajszolta gyilkosát, nem fog a lány sokkoló bejelentése után pár másodperccel megbocsátani, de még megkönnyebbülni sem. Nem illik bele a karakterébe.

Történetvezetés – 3/3 pont

A történetvezetéssel alapjában véve nem volt gond, mindent elmeséltél, amit el kellett. Az eleje gyorsabb volt, hiszen sokat kellett belesűríteni, aztán a végére, amikor Abigél kerül a tetem elé, lassultak a történések. Nekem ennek ellenére tetszik, kell a bevezetés a végkifejlethez. A plébánossal kapcsolatban lenne azért kérdésem, de egyébként minden világos volt, logikai buktatót sem találtam. Egyedül azon gondolkoztam el, Abigélnek miért nem jutott eszébe előbb a tőr. Igaz, hogy nem gondolta komolyan, amit mondott Benőnek, de egyetlen pillanatig sem suhant ágy az agyán, hogy amiatt is lehetett?

Sírós jelenet - 2/3 pont

Nem volt kifejezetten hosszú, de szépen illeszkedett a novellába, nem tűnt olyannak, mintha csak azért tetted volna bele, mert kritérium volt. Tökéletesen ábrázolod vele a lány lelkiállapotát, mint ahogy az utolsó mondatokkal is, az egyetlen problémám vele az, hogy rövidebb a kelleténél.

Hangulat – 1/2 pont

A novellának érdekes hangulata volt, nem olyan, mint a balladának, annál valamivel kevésbé sötét (kivéve a legvégét, amit kellőképp borongósra írtál). Élethű atmoszférát teremtettél, az apró közbeszúrások, kiegészítgetések, életképek a segítségedre voltak. Lehetett volna jobb – hátborzongatóbb, rejtélyesebb - is, de nekem így is tetszett.

Helyesírás – 2/2 pont

Igaz, nem kerestem, de nem is találtam benne kirívó hibát – mondjuk reméltem, hogy nálad ez így lesz -, nincsen benne zavaró helyesírási hiba, kellemes olvasni.

2. pályamű – Meridies: Tiszta lelkem ádáz árnya

18/20 pont

Alcímadás – 1/2 pont

Nekem ez a cím elsőre kissé teátrálisnak tetszett, viszont ügyesen előrejelezted vele, mi várható a műben, és azt is megtudtuk, milyen nézőpontból fog játszódni a történet. Figyelemfelkeltő és hatásos. Tetszik benne az alliteráció, a magas-mély magánhangzók közti különbség hangulati árnyalatai, de nem tudok rá maximális pontot adni.

Illeszkedés – 3/4 pont

Máshogy közelítetted meg a balladát, az egyik főszereplő szemszögéből. Jó választás volt, így is szépen meg tudtad mutatni, amit kellett, főleg a kastélyban történteket. Nekem az továbbra is furcsa, hogy Aladár elárulja neki, tőr végzett Bárczival, és mégsem esik le Abigélnak, hogy az a tőr lehetett az ő tőre is. A sokk lehet erre magyarázat, nekem mégis hiányzik ez a szál. Amiért levontam egy pontot, az Abigél karaktere volt. Igazán nagyon jólelkű, értelmes, kedves leány, éppen ezért nem tudom róla elképzelni, hogy ne mondta volna ki Benőnek az igent, még ha szemérmes is volt, vagy hogyha a férfi mégis olyat mond neki, hogy akkor ő megöli magát, akkor se ad neki tőrt, hogy csinálja csak. Illetve az itteni Benő olyan hősies, okos férfi volt, aki nincs olyan hebehurgya, hogy leszúrja magát. A hőseid tehát túl jók a ballada szerelőihez képest.

Kiegészítés - 4/4 pont

Nagyon-nagyon tetszett, ahogy megragadtad az egészet Abigél szemszögéből, a kezdő jelenetet a Bibliával, hogyan kapja meg a hírt – először azt hiszi, hogy a gróf halt meg, meg a fia, ezernyi gondolat jár a fejében, kap hideget-meleget -, ahogyan a testvérét bemutattad, a gyászát, azt a mély fájdalmat, ami szinte felőrli, hogy mennyire foglalkoztatja Benő, az álmát, és végül, mikor a kastélyba kellett vonulnia. Amit problémásabbnak tartok, az a komornyik említése, abba az időben, ha voltak is az úrnak szolgái, nem komornyiknak hívták őket, egyszer, az említésénél kieste a hangulatból. A nevek telitalálatok lettek, és Arany karaktereit is ügyesen közelítetted meg, a húg és a grófné pazarok lettek, utóbbi nem siránkozva vonul át az egész lakosság előtt, hanem tartja magát. Kétszeresen örültem annak, hogy el volt zárva a tetem, először azért, mert így az emberek a maradék méltóságukat megőrizhették, másodszor pedig, mert az utolsó jelenet megrázkódtatása így sokkal erősebben csapódott le az embereken.

Történetvezetés – 3/3 pont

Profin kezeled a történetet, nincs benne egyetlen logikai hiba sem. A sok új mellett jól mutatod be azt, amit már ismerünk, a kellő pillanatban lépünk tovább, hogy még többet kaphassunk. A legerősebb vitathatatlanul a kezdő és a zárójelenet. A közéjük esők is jól vannak megragadva, és az idővonal is rendben van.

Sírós jelenet - 3/3 pont

A sírós jelenet rendkívül ütős lett, nagyon tetszett. A felvezetésed miatt, ahogy sorban bemutattál mindent, még erősebb lett a hatás, az ember szinte látja maga előtt, ahogy a szelíd, ártatlan Abigél megtébolyultan rohan az utcán, és tényleg senki nem nyúl érte, mert ha hibás is, csak annyira, mint maga Bárczi Benő.

Hangulat – 2/2 pont

Az egésznek van egy fájdalmas, szomorkás, andalító hangulata egészen a végéig, ahol felcsapnak az elfojtott indulatok. Amikor megtudja Abigél, hogy ő okozta saját és a szeretett férfi vesztét, felszakad benne a gyász, amit eddig fel is tudott volna dolgozni, és hatalmasat fordul a történet hangulata.

Helyesírás – 2/2 pont

A helyesírásban nem találtam hibát. Egy-két helyen voltak ugyan zavaró dolgok, de ezeken hamar túl tudtam lépni, ezért nem is említem őket.

3. pályamű – Dorkuci: Őrült szerelem

13/20 pont

Alcímadás – 1/2 pont

Bizonyos szempontból tényleg voltak a balladában őrültek, Bárczi Benő és Kund Abigél romlásba hajló viselkedése túláradóan veszélyes, még a grófot is lehet őrültnek nevezni az eset után, viszont én egyből Az éhezők viadalára gondoltam, ami ebben az esetben nem volt túlságosan odaillő, ezért nem gondolom jónak a címet. Sok mindenre rá lehet húzni. Azért érdekes a megközelítés, amit választottál.

Illeszkedés – 2/4 pont

Miközben olvasom a balladát, néha olyan érzésem támad, mintha Arany hasonlóan közelítene a témához, mint ahogyan te, a közösségen keresztül látja Bárczi halálát és apja fájdalmát. Engem nem zavart, hogy mesélőként adtad elő a történetet, így is érthető és izgalmas lett, viszont ennek ellenére van vele egy kis problémám. Említetted benne a vasárnapi misét. Hogyha már olyan korban vagyunk, hogy vasárnap miséznek, hogyan lehet, hogy a papok elfogadják a tetemrehívás pogány szertartását? A balladában helyet kap egy kánoni pap, de nekem ez a novellában nem volt elég meggyőző. Amellett, hogy a kívülálló szemszögét érdekesnek találtam, nem igazán hiszem el, hogy a tömeg mindig egyként felel, hogy az összes kisgyerek összetörik, minden szánja az öreg grófot, és így tovább. A lakosság bevonását változatosabban is lehetett volna csinálni. Van még benne egy tévedés, Abigélt hívják, nem pedig berohan – habár tagadhatatlanul hatásosabb az utóbbi megoldás, illetve titkos szeretője volt Benőnek, ezért furcsa, hogy mindenki tudott róla. Abigél alakja megállja a helyét, viszont az nem igaz, hogy egyetlen könnyet se ejtett, a balladában sírt – az őrülettől vagy sem, ki tudja.

Kiegészítés - 2/4 pont

Elég merészen egészítetted ki a történetet, elmesélted nekünk a következményeket. Az eredetiben Abigél őrületével véget is ért minden, te viszont megmutattad, mi lehetett ezután. Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Azt, hogy Bárczi húga apácának ment, jónak találtam, viszont, hogy a szülei, akik elvileg erős emberek, belehaltak a gyászba, és hogy az egész falu romlásba fordult, nekem egy túl erős. A falubeliek közül nem szerethették mindannyian úgy, mind a családja vagy Abigél, előbb vagy utóbb tovább kellett, hogy lépjenek a tragédiáján, akármennyire becsülték. Szóval nekem itt egy kissé sántított a dolog. A grófné ravatalnál tanúsított viselkedésén is megütköztem. Nem vártam, hogy tartsa magát, de ilyen bizalmas dolgokat üvöltözni se hittem volna, hogyha kimond ilyeneket, úgy gondolom, inkább suttogta volna. A húg nem sok szerepet kapott, de egyébként rendben volt. Abigél kaphatott volna kicsit több időt, hogy mesélje, hogy s mint történt a dolog, de az utolsó mondata kellőképp indulatosra sikerült. Nekem egy kicsit nehéz volt lenyelnem azt, hogy Abigélt vádolja mindenki nagyjából minden rossz megtörténtéért, mikor nem ő döfte le Benőt, hanem az magát.

Történetvezetés – 3/3 pont

A szerkezetét tekintve egy cseppnyit lehetett volna tovább mesélni a történetet, néhány dolgot jobban kifejteni, de egyébként nem volt vele problémám, szabályosan fel volt építve. Logikai bukkanót csupán a papok viselkedésében láttam, de ezt akár annak is be lehetett tudni, hogy megrettentek a gróf őrülethez közeli állapotától, szóval nem olyan fontos.

Sírós jelenet - 2/3 pont

Sokan sírtak, de nem volt igazán sírós jelenet. Ami nekem a legemlékezetesebb volt, az az anya kifakadása. Nem tudom, akkortájt milyenek lehettek a gróféknál a családi kapcsolatok, de nekem furcsa volt, hogy az anyja ilyeneket mondott halott fiának. Meg hogy egyáltalán ennyire törődött vele. Persze, szerette, de nem is tudom… nos, akár így, akár úgy volt, a fia kész férfi volt, és akkoriban még az anyák is tudták, hogy úgy kell bánni vele. Lehet erre is a gyász kiváltotta borzalom a válasz, de gondoltam, ha már ez a jelenet van terítéken, megemlítem. Kellőképpen érzékletes lett egyébként, sajnáltam szegény asszonyt.

Hangulat – 1/2 pont

Ennek most semleges hangulata lett, valószínűleg a kívülálló szemszög eredményeképp. Van, aki így is képes atmoszférát kelteni, de ez most neked nem sikerült annyira, ahogy kellett volna, hát, mikor hogy szokott ugyebár. Most a szavak megválogatása is olyan volt, hogy nem kavarta fel az érzelmeket, ebből a szempontból Abigél megjelenése volt a kivétel, az nagyon tetszett. Talán jobb lett volna, ha felfokozottabb izgalmi állapotba tudod hozni az olvasókat, hogy csattanjon az, aminek csattannia kell, de így is élvezetes olvasmányt alkottál.

Helyesírás – 2/2 pont

Nem vártak helyesírási hibákat, és nem is kaptam belőlük, pontosabban nem láttam semmi csúnya, kirívó hibát, max. pont jár.

4. pályamű – Diara: Avagy a Folyó mindent visz

19/20 pont

Alcímadás – 2/2 pont

Meg kell, hogy mondjam, nekem nagyon, de nagyon tetszett a cím, főleg a benne rejlő kettős jelentés miatt. Ott van az első, természetes, amire az ember azonnal gondol, hogy a gyors sodrás tényleg mindent visz, és a víz az úr, azonban ott van emellett még egy, amit a novelládban is kiemeltél, hogy ebben a játékban a folyó a nyertes, mindenkit megkap. Úgy megragadott, nagyon örültem neki. Az ’avagy’-ot egyébként el lehetne hagyni, zavaró még akkor is, hogyha alcímről van szó, A folyó mindent visz remek cím.

Illeszkedés – 4/4 pont

Sok szempontból páratlan művet teremtettél, nagyon-nagyon örültem neki, hogy ezt a balladát választottad, az meg, hogy az egyik hídavató szempontjából látjuk a történteket – megtudjuk, pontosan mi vitte rá, hogyan érezte magát -, csak hab a tortán. Szépen felsoroltad még az ok okait is, tényleg nagyon tetszett az első néhány szakasz, igazán eredeti volt, és visszakaptuk azt a hangulatot, ami Arany balladájában annyira megfogja az embert. Sorban ugrik mindegyik, akit megismertünk a balladában, azt hiszem, nem is igen hagytál ki senkit. A legjobban lefestett a főhős lelki összeroppanása volt, az, ahogy ábrázoltad, hogy a folyóba ugrás ennyi öngyilkos után milyen vonzerővel bír, és hogyan el tudja borítani az elmét. Számomra teljes volt a kép, semmi sem maradt ki, megállja a helyét ez az írás, élvezetes volt olvasni.

Kiegészítés - 3/4 pont

Kiegészítetted az okkal, amit Arany pár szóban foglalt össze. Tetszett ez a megoldás, kíváncsi voltam rá, mi viszi rá ezeket az embereket, hogy tényleg leugorjanak, mert nem mind úgy állt oda, hogy nincs jobb dolga, ugrik, hanem legtöbbjüket őszinte szomorúság, kétségbeesés sodorta arra. Tökéletesen felvezetted az egymásra torlódó eseményeket, amik a végpusztulás felé vitték a főhőst. Arra is választ kaptam, hogyha nem látja meg a többieket, leugrott volna-e: nyilvánvalóan igen. Én azért még hiányoltam valami kis pluszt, mert az elején annyit kaptunk, hogy vártam, mikor jön még valami, de aztán rátértél az eredeti szálra, ami nem is olyan meglepő. Az élőholtakat talán jobb lett volna kihagyni, ott kicsit borult a hangulat, de mindent összevetni nekem tetszett, ahogyan kiegészítetted a ballada cselekményét.

Történetvezetés – 3/3 pont

A történetvezetésre nem igazán figyeltem, de most így visszatekintve jól csináltad, a szerkezet is rendben volt, az elején mindent bemutattál, amit csak tudnunk kellett, ismerkedtünk a főhőssel, aztán fokozatosan jutottunk el a tetőpontig. Semmi logikai buktatót nem találtam, hacsak az nem volt kissé paradox, hogy arra nem gondol a fiú, hogy a szerelmének hogyan fog esni a halálhíre, de alighanem úgy apellált, hogy majd túllesz rajta valahogy.

Sírós jelenet - 3/3 pont

Mind közül ez tetszett a legjobban, mert ez volt a legmegindítóbb, amikor az ember igazán érti, miért sír a karakter. Könnyen magam elé tudtam képzelni, ahogyan áll a hídon, nézi a folyót, és addig őrlődik, míg döntésre nem jut. Emlékezetes jelenet lett.

Hangulat – 2/2 pont

A hangulat ahogyan kell, alászállt a hídavatás kezdetéig, amikor hátborzongatóvá vált az egész, kiélezted azt, hogy az ember el se hinné, hogy tényleg leugranak, és hogy még kicsivel haláluk előtted hogy hívják ki a sorsot nevetve, gúnyolódva a megsemmisüléssel. Elég megrendítő volt olvasni, gyönyörűen visszaadtad a hangulatot.

Helyesírás – 2/2 pont

Itt sem volt semmiféle problémám.

5. pályamű – Darkphoenix: Őrültek játéka

12/20 pont

Alcímadás – 1/2 pont

Igen, van a balladában bizonyos őrület – Benő, Abigél, az apa, valamennyire az anya is -, sőt játék is – már ha lehet annak nevezni azt, amit a két fiatal egymással művel, de nekem ez most kevés volt. Több írásra is rá lehet ezt mondani, minden olyanra illik, ahol a szerelmesek önmaguknak tesznek keresztbe ilyen szeles módon. Kényelmes megoldás, elismerem, de jobb lett volna többet gondolkodni rajta.

Illeszkedés – 2/4 pont

Itt volt a legnehezebb megoldani az illeszkedést, hiszen te áttetted a novellát a jövőbe, így sok minden nem lehetett anélkül áttenni, hogy nevetségessé vált volna a novella. Volt, amit meg tudtál őrizni, így a négy őrt – egészen jól megcsináltad, hogy hihető legyen, és ne menjen át az elem alkalmazása komikusba -, a tőrös megoldás. Azt nem értettem, miért kellett az erdőből a Duna partjára tenni az esetet, ha más dolgokat sikerült jól megoldanod. Hogyha megkérdezné valaki, melyik ballada mintáján vetted, meg tudnám mondani, hogy Aranyét, de nem biztos, hogy szerencsés átiratnak tartanám. Azért annak örülök, hogy olvashattam egy ilyen megközelítést is.

Kiegészítés - 2/4 pont

Nagyon sokkal kiegészítetted, és ahogyan ilyenkor szokott lenne, van, amibe bele lehet kötni. Az elején érdekes felvezetés a cikk, egészen jónak találtam, attól eltekintve, hogy az újságírók, de még az átlagemberek se mondanak olyat, hogy kivérzett, az elvérzett. Nekem kicsit hatásvadász volt a nyitás, nem is ez volt vele a baj, hanem az, hogy inkább jelent volna meg ilyesmi egy bulvárlapban. Ezen átugorva a novella pszichológiájával is volt egy kis gond, vagy hogyha te nagyon tisztán láttad a dolgokat, akkor nem sikerült átültetned gondolataidat a novellába, mert nekem pár helyen hiányoztak az okok, a miértek és az összefüggések. Például Abigél valóban mire gondol, amikor átlapozza Benő halálhírét? Miért tesz úgy, mintha nem érdekelné, hogy meghalt az egyik ismerőse – a szerelme? Még a keze sem remeg meg, mindössze fellöki majdnem a szobalányt? Ez nekem egy kicsit sántított. A novella többi részén is voltak dolgok, amikre jobban ki kellett volna térned, viszont az anya és a húg jellemrajza nekem nagyon tetszett. Itt éreztem azt, hogy az apa tényleg haragszik Abigélre, vádolja, azonban nekem a lány válasza felemásnak tetszett, ahogyan az utolsó mondat is klisés lett.

Történetvezetés – 2/3 pont

Na, itt voltak logikai buktatók. Már említettem Abigél és a cikk esetét, de engem az is érdekelne, ki az az Aurora. Nem csinálunk olyan, hogy se szó, se beszéd behozunk egy karaktert, akiről aztán egyetlen szó se esik. Hogyha utaltál volna rá, vagy bármi, akkor rendben lenne, de nekem így kétélű fegyvernek tűnt: volt is, meg nem is, inkább lehúzta a novellát, mint emelte volna, teljesen felesleges volt. Azt sem értettem, szerencsétlen Benőnek miért kellett vagdosnia meg nyugtatóznia magát, de ez már egyéni probléma, a korra végül is jellemző, hogy még az öngyilkosságra maguk elszánók sem mernek egyből belevágni, nálam az a bajom ezzel, hogy előre megfontolt, nem hirtelen felindulásból elkövetett, mint ahogyan az a balladában van.

Sírós jelenet - 3/3 pont

Nem volt problémám a sírós jelenettel, az általában szokott sikerülni, és itt is jó volt, az anya és a húg alakját egyébként is érdekesebbnek találtam, mint Abigélét vagy akár Benőét, ezért örültem, hogy ők kerültek a központba. (Egyébként a neveket is szerettem, amiket adtál nekik.)

Hangulat – 1/2 pont

A hangulat sajnos nem igazán volt a novella erőssége, nagyon különös, helyenként kimondottan groteszk volt, se nem szomorú, se nem lemondó, se nem tragikus, és mintha egy cseppnyi ítélkezés is lett volna benne, de ez utóbbi nem gond, mással is előfordult. A ballada hangulatához tehát köze nincs, de a gond tényleg az, hogy függetlenül az eredetitől sincs sajátos atmoszférája.

Helyesírás – 1/2 pont

Itt voltak problémáim az érthetőséggel. Például az, hogy a szobalány ezt meg emezt csinálta, aztán testes lány lévén megingott a mozdulat közben, érhetőbbé tette volna az egészet, mert így olyan, mintha két lányról beszélnél. Más jellegzetes hibák nem voltak.

6. pályamű – Sophie: A kacagó gerle sikolya

20/20 pont

Alcímadás – 2/2 pont

Egészen különlegesre sikerült az alcím, ez mind közül a kedvencem, tökéletesen illik a novellára, sőt még balladacímnek is elmenne. A kacagás és a sikoly kettőssége mindig is az őrületet jelképezte az irodalomban, és hogy te ilyen természetesen összetetted a kettőt… le a kalappal előtted.

Illeszkedés – 4/4 pont

Érdekesen oldottad meg a feladatot, egy kívülálló szemszögéből láthattuk, mi történik, aki, mint kiderült, nem is volt annyira kívülálló. Kíváncsi voltam, hogyha csak a „mesét” olvasom, akkor mennyire tetszik a novella, nos, önmagában is megállta volna a helyét, csodásan tálaltad attól kezdve, hogy megtalálják az erdőben a fiatal Bárczit egészen Abigél megtébolyulásáig. Igaz, a sok kiegészítésben vadászni kellett az eredetire, mégis nagyon élveztem olvasni, olyan volt, mintha egy igen színvonalas, némileg átírt verzióját olvastam volna, tehát maradéktalanul teljesítetted a feladatot. Egyébként megvoltak a szokásos jegyek, amik kellettek: radványi erdő, négy őr, pecsétes levél. A karakterek is jól el lettek találva, az, hogy Benő milyen makacskodó, hogy Abigél fájdalom nélkül áll a tetem elé, hogy a gróf dühös lesz rá. Abigél vallomása a történet egyik legszebb része, lüktet az indulattól, egyszerre haragszik Benőre, és vádolja magát.

Kiegészítés - 4/4 pont

Mint már írtam, a körítés kellett ahhoz, hogy egyedi ízt nyerjen tőle az egész, annak ellenére, hogy hihetetlenül tetszett már az is, amit a vénasszony mesélt. Nem kezdem el inkább felsorolni, mi mindent tettél hozzá, mert rengeteg dolgot, és egytől-egyig mind passzolt ahhoz, ahova szántad. Érdekes, a novella csúcspontját Abigél kitöréséről a leszármazott lány ráeszmélésére helyezted, amitől különleges lett az egész. Már az elején, a temetős kezdésnél is éreztem, hogy vagy nagyon melléfogsz ezzel, vagy beletalálsz, és így is lett, sikerült felülmúlnod a többieket azzal, hogy nem féltél merészen kiegészíteni a ballada történetét. Abszolút hihető az egész, könnyen el tudom képzelni, hogy Arany balladáját egy öregasszony súgta maga elé egy temetőben, ezt meghallva egy úri kisasszony rájött a családi titokra, akár ez is lehetne egy ballada – a vérrokonok tettei is épp elég nagy sokkot tudnak okozna -, ezért is tetszett a mese a mesében megoldás. A versike is tetszett, a ’taposom a hitem’ kifejezést mintha tényleg Abigél ihlette volna. Összességében erre az írásra azt tudom mondani, ami első olvasás után kicsúszott a számon: Jaj, de zseniális.

Történetvezetés – 3/3 pont

Nem tudom magam elégszer ismételni: Pazar szerkezetet tártál elénk, volt kellőképpen figyelemfelkeltő felvezetés, megkaptuk a történetet egyedi köntösben, végül jött a nem vért tetőpont, amit itt egyfajta extraként zsebelhetett be az olvasó. A logikátlanság kérdése a te esetedben fel sem merült, tényleg minden klappolt.

Sírós jelenet - 3/3 pont

Te voltál az egyetlen, aki túllátott a balladabeli sírós jelneten, és sajátot alkotott. A mesélő lány jól bele tudta magát élni a történetbe, mondjuk ebben nagy segítsége volt a haját tépkedő öreg néni. A gerlés hasonlat a végén kiszámítható volt, de kellett bele.

Hangulat – 2/2 pont

Miközben olvastam, kellemesen éreztem magam ettől a titokzatos hangulattól, amit elénk varázsoltam. Hát persze, mi lehetne titokzatosabb, mint egy sírkő előtt ácsorgó, sötét titkokat tudó vénasszony? A mesének is karakteres mellékzöngéje volt, mint ahogy a novella végének. Engem kifejezetten megragadott, szívesen olvastam volna tovább, mert kivételesen szépen írsz.

Helyesírás – 2/2 pont

Egy hibát sem találtam, de nem is kerestem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés