Tetemre hívás: Könny a márványon

alcím: Bár a könny és a márvány kétségtelenül szép és nemes csengésű szavak, mégsem találtam elég kifejezőnek a címadásodat. Egyáltalán hol fordul elő a művedben márvány? A padló lenne márványból (ami nem túl valószínű, mert még a magyar uraknak is drága lenne)? Vagy Abigél arcára gondoltál (csak Benő húgának arcát hasonlítottad márványhoz…)?                                                  1/2

a novella és a ballada illeszkedése: Úgy gondolom, ezt sikerült szépen megvalósítanod. Figyeltél a részletekre is (például: fekete posztó, négy alabárdos…)
                                                                                                           4/4

kiegészítés: Jó ötlet volt Abigél szempontjából megírni a történetet, nagyon érzékletessé teszi a novellát. Azonban furcsállom, hogy egy hajadon lány csakúgy lejárhat az ivóba és ott hallgatózhat. Bár nem ismerem nagyon jól a történelmet, de úgy gondolom, azokban az időkben erős volt a családfő akarata és különösen a nőknek merev szabályokhoz kellett alkalmazkodniuk (hiányolom, hogy azt sem tudtuk meg Abigélről, hogy parasztlány-e vagy nemes hölgy vagy polgárlány…). Legfeljebb mai nem korhű kalandfilmekben láttam olyat, hogy a nők ilyen szabadon mozoghattak volna. A falubeliek figuráit, úgy gondolom, többé-kevésbé eltaláltad, bár nekem szinte túlzóan népiesnek tűnt a kezdés. És ki az, aki egyszer csak a semmiből megjelent Bárczi úrnál? Honnan jött? Miért ment épp oda? Bár az alakja megmagyarázza, hogy miért alkalmazták a tetemre hívást, de sok egyéb kérdést vet fel, amit nem válaszoltál meg.                                                                                               1,5/3

sírós jelenet: A sírós jelenet nem kapott nagy hangsúlyt a művedben, viszont szépen belesimult a történetbe.                                                                 2,5/3

hangulat: Szépen, választékosan fogalmaztál, de úgy hiszem, a népi jelenetek (bár valószínűleg hűen ábrázolták a kort) kissé megbontották az aranyi nyomott, zaklatott ballada-hangulatot.                                                                         1,5/2

helyesírás: Találtam a művedben elgépelést, betűkihagyást (nem tudom, ez véletlen volt-e, hogy „választottja kezét” helyett csak „választotta kezét” írtál, de így más jelentése van a kifejezésnek). És nekem valamiért nem tűnik magyarosnak az a kifejezés, hogy „ezernyi és egy”. Így még sosem hallottam, előfordul, hogy kicsúszik a szánkon: „ezer és egy” vagy egyszerűen azt mondjuk, ezernyi, de ezt a kombinációt furcsának találom.                                                                          1,5/2

Összesen: 12/16



 

Tetemre hívás: Tiszta lelkem ádáz árnya

alcím: Tetszik a cím, amit adtál, a benne megbúvó ellentét erőt ad neki és egyúttal már utal arra is, hogy Abigél szempontjából írtad meg a történeted.
                                                                                                      2/2

a novella és a ballada illeszkedése: A balladát sikerült hűen visszaadnod, egyszersmind hihetően felöltöztetned.                                          4/4

kiegészítés: Abigél otthonát, gondolatait mind-mind nagyon szépen, valóságosan írtad le. A névválasztások is találóak (például: Boglár, szép, ősi név). És Aladár alakját nagyszerűen megformáltad. Igazi vitéz jellem (mintha csak a Toldiból lépett volna ki), gondoskodó, felelősségteljes, becsületes férfi. Azt hiszem, mindenki egy ilyen bátyról álmodik. Életet vittél a történetbe Aladár által. Csupán egyvalamit tudnék kifogásolni: Abigélt rendes lánynak írtad le, nem zaklatott, nem hiú, nem kacér, inkább érett és helyes értékrendű, mint a bátyja. A családja is rendes és jóravaló. Egy ilyen lány, vajon tett-e volna olyasmit, mint Arany Abigélje? A te Abigélod nem adott volna tőrt Benőnek.                                                                                        2,5/3

sírós jelenet: Szépen belesimítottad a történetedbe a jelenetet. És valóban jelenet volt, nem csak pár kósza mondat. Nekem nagyon tetszett.                   3/3

hangulat: Úgy érzem, sikerült visszaadnod a balladai komor hangulatot, csak pár sor volt, ami megbontotta a műved élvezését. A gyászolók közül kiváló Attila alakja ugyan kedves, együttérző és életszerű jelenség volt, mégis kizökkentett egy kicsit a balladai világból.                                                                                          2/2

helyesírás: A helyesírásodban nem találtam kivetnivalót.                        2/2

Összesen: 15,5/16



 

Tetemre hívás: Őrült szerelem

alcím: Úgy érzem, a cím, amit adtál nem elég konkrét, nem elég kifejező. Sok más történetre is felhúzható lenne, ezért nem kelti fel annyira az érdeklődést.
                                                                                                  1/2

a novella és a ballada illeszkedése: A novellába majdnem hiánytalanul belefoglaltad a balladát (csak pecsétes levél helyett nálad a templomban hirdették ki a tetemre hívást).
                                                                                                  4/4

kiegészítés: A kiegészítésed helyenként nagyon is túlzó. A falubeli pletykák úgy érzem, túl erősen ferdítenek, a műved lezárása pedig inkább erőltetett, mintsem valóban tragikus. Nem éreztem benne az értékveszteséget, mert bár írtad, hogy Benő igazi dalia volt, és tudom, hogy ártatlanok szomorkodtak a halála miatt, de nem sikerült őt szívemhez közelivé varázsolnod a novellád által. Erről majd bővebben írok a hangulat kapcsán.                                                                   2/3

sírós jelenet: Valahogy a sírós jeleneted kissé személytelenre sikeredett. Nem hatódtam meg, míg olvastam. Hiába sírt az anyja, nem tudtam átérezni a fájdalmát. „… mosolyogj a mamára, nevess, ahogy csak te tudsz!” Igaz, hogy a szülők számára a gyermekük mindig az ő kisfiuk/kislányuk marad, de ezekről a sorokról inkább egy kisgyerek jutott az eszembe, mint egy dalia. Talán túl sokat is mondott az anya. Nem vagyok biztos benne, hogy a mély gyász ilyen szavakat csalna elő egy anyából.
                                                                                                  2/3

hangulat: Az írásod (különösen az eleje felé) inkább tűnt meseszerű elbeszélésnek, mint tragédiának. Túl sokáig írsz kívülállóként, csak a tömegről. De a tömeg sok emberből áll, és a sok ember mind-mind mást érez és gondol. Leírtad, hogy mit kellett tenniük, hogy suttogtak a halálesetről, féltek, de nem tudtam igazán átérezni a haláleset súlyát, mert senkinek a mély gyászát, a mélyebb gondolatait és érzéseit nem ismertetted meg velem. A balladának az a lényege, hogy nem magát a tragédiát és az eseményeket írja le, hanem, hogy milyen hatást gyakoroltak azok a főhős lelkivilágára. Így a választékos fogalmazásod ellenére is kissé művi hangulatot teremtettél, mert valójában egyik szereplődhöz sem kerültünk közel, mi is kívülállók maradtunk. Továbbá, az „idilli falucska” és a „spriccel a vér” nem igazán aranyi kifejezések.                                                                                 0,5/2

helyesírás: Semmiféle hibát nem találtam. Remélem, nem figyelmetlenségből.J
                                                                                                   2/2

Összesen: 11,5/16

 

Híd-avatás: Avagy a Folyó mindent visz

alcím: A címed inkább a hangulata miatt nem tetszik. Olyan mintha egy mai mozifilmet hirdetne. Persze lehet mélyebb tartalmakat keresni. A Folyó, így nagybetűvel, a visszafordíthatatlan, nagy erőket is jelképezheti, a sorsot. Mindezek ellenére, úgy gondolom, frappánsabb címet is választhattál volna.
                                                                                        1/2

a novella és a ballada illeszkedése: Úgy vélem, a balladát szépen ötvöztet a saját ötleteiddel és kerek történetté fűzted.                             4/4

kiegészítés: A történeted nagyon jó, elhittem neked, hogy ez a szegény fiú valóban így járt. Mindent megindokoltál, a szereplők a társadalomban betöltött szerepükhöz illően viselkedtek. Gondolom, kicsit utána jártál a történelmi eseményeknek. Ügyes vagy, ez hitelt ad a novelládnak.                                                  3/3

sírós jelenet: Csak a legvégén sír a főhős, szinte öntudatlanul már. A sok vízió, a szörnyű gondolatok, a kábultság, a végső kétségbeesés annyira a hatalmába kerítik őt, hogy a könnyek már visszatarthatatlanul, a gondolatoknál is mélyebbről törnek elő belőle.                                                                              3/3

hangulat: Kicsit furcsálltam, hogy az öngyilkos fiú meséli el a történetét. Írhattál volna róla úgy is, hogy nem bújsz bele a bőrébe (nem E/1-ben), anélkül is hűen vissza lehet adni a gondolatait és érzéseit. A mondataidat kicsit túldíszítetted, kevesebb jelző, pontosítás és részletezés nélkül talán kicsit átérezhetőbb lett volna a történeted (így igencsak költői léleknek tűnt a főhős, persze, lehet, hogy az is volt). És a fiú miért tegezi a lutris úriembert?                                                    1/2

helyesírás: Úgy találtam, nem volt hibád. Csak egy mondatodnak volt furcsa íze: „Se egy szó, hogy meggyőzzem, se egy kérdés Máriám hogyléte felől – ennyit sem engedett.” A szerkezete sem túl magyaros és a „se” szó helyett én „sem”-et használtam volna.
                                                                                            2/2

Összesen: 14/16


 

Tetemre hívás: Őrültek játéka

alcím: Úgy gondolom, nem elég megkapó a címed. Az őrült szó túl erős. Arany mikor volt ilyen szókimondó? Még ha őrületről is írt, a tébolyt a jelekből lehetett megfejteni, nem abból, hogy kimondta. És úgy érzem, ez túl univerzális és egyértelmű címválasztás. Az összes operához vagy tragédiához szintúgy illene.
                                                                                                        1/2

a novella és a ballada illeszkedése: Nehéz helyzet elé állítottál, mert az egész történetet áttetted a mai korba. Ami újító ötlet, nem mindennapi, mégis úgy érzem, kár volt. Bár a ballada eseményei megtalálhatók a művedben, ez már nem ugyanaz a történet. Mert itt igenis számít a hely és az idő. Ezek festik meg az alapját a mű hangulatának és ezek magyarázzák a szereplők cselekedeteit.
                                                                                                       2,5/4

kiegészítés: A kezdésedben a cikk, amit a Magyar Nemzet hozott le, számomra nem volt valóságos. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy felnőtt újságíró így írna. Tudom, hogy törekedtél arra, hogy eltaláld a stílust, de a hangnemed túl közvetlen volt, és nem tudtál elszakadni az „írói fantáziádtól”. Olvastál valaha olyat újságban, hogy egy mentő elsüvített volna? És Abigél az elején egykedvűen továbblapozott, később pedig majd beleőrült a tudatba, hogy ő okozta a halálát Benőnek? És testes volt, de később azt írod róla, hogy kecses volt? És ki az az Aurora? Valamit félreírhattál, mert ha a szobalányt hívják így, nyilván nem ő ripakodik rá Abigélre a belga terítő miatt. És a tetemre hívás nagyon-nagyon nem illik bele a mai korba. Különösen nem egy rózsadombi villában lakó családhoz. Viszont az anya viselkedése (hogy iszik, innia kell), és az olykor csapongó gondolatai szerintem valóságosak voltak. (Kicsit Samanthára emlékeztetett a Dallasból.)… Akárhogy is, a te Abigéledet nem tudom hová tenni.            1/3

sírós jelenet: Úgy gondolom, valósághűen írtad meg. Mint az anya alakjával kapcsolatban mindent. Illeszkedett a történetbe a sírós jelenet.                                   3/3

hangulat: Jaj, te lány! Ne haragudj, de nekem egyáltalán nem adta vissza a novellád a balladai hangulatot! Nem úgy olvastam, mint egy Arany balladát, hanem inkább, mint az Édes Annát (ami a családtagokat illeti). A kezdésednél pedig egyáltalán semmiféle mélyebb hangulatom nem volt. Még a bonctermes jelenetnél sem. Túlságosan bizarr volt.
                                                                                                                0,5/2

helyesírás: Alagsor helyett alaksort írtál. És nyelvhelyességi hibát is találtam: „kedden töltötte volna be a tizennyolcadik születésnapját”, ezt így nem szoktuk mondani. Vagy ünnepli a születésnapját, vagy betölti az életévét.
                                                                                                                1/2
Összesen: 9/16

 

Tetemre hívás: A kacagó gerle sikolya

alcím: Nagyon tetszik a címadásod. Titokzatos, sejtelmes, nem hétköznapi. Különleges hangulatot teremt, és benne van a téboly a kacagásban és a sikolyban.
                                                                                                            2/2

a novella és a ballada illeszkedése: Tökéletesen visszaadtad a balladát az írásodban. Minden tekintetben, mind hangulatában, mind eseményeiben, mind szereplői jellemében.
                                                                                                            4/4

kiegészítés: Megvallom, meglepődtem a kezdéseden, kicsit talán morbidnak is találtam, de legfőképpen eredetinek. Sikerült beleágyaznod a balladát ebbe az úrilányos keretbe, egyáltalán nem éreztem erőltetettnek, hihetően és gördülékenyen adtál elő mindent. A hangnemed is végig szép, mesélő. És annak külön örültem, hogy nálad végre nem volt tökéletes Bárczi Benő! Hogy vézna volt és akaratos. Igen, így sokkal hihetőbb! Mert akik így játszadoznak egymással, mint Benő és Abigél, azok büszke és makacs jellemek, nem kezes, áldott jó lelkek. És nálad végre nem jajongott az egész falu, hogy meghalt az úrfi. Nem is életszerű. Nem szerethette őt mindenki, nem is lehet ennyi embert annyira ismerni és megérteni, hogy őket annyira megrázza, hogy örökké gyászolják, ha meghal. És a gerlés párhuzam a kulcsjelenetnél csak fokozza a feszültséget és tovább mélyíti a hangulatot. Ez mesteri munka.                                                          3/3

sírós jelenet: Bár konkrétan nem mondod ki, hogy anya és húg megsiratták Benőt, a fájdalmukat érzékletesen adod elő.                                                   3/3

hangulat: Nagyon-nagyon jól eltaláltad a hangulatot. Igazán ügyes vagy! Bele tudtam élni magam a történetedbe, nagyon élveztem. Valahogy a szóhasználatod is mindig megfelelő volt.                                                                                                    2/2

helyesírás: Egy hibát sem találtam.                                                    2/2

Összesen: 16/16

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés